|
Mobil dömping - tanulópénz
Úgy gondoltam itt az ideje leírnom ezt a történetet és levonni némi konklúziót, pont úgy, ahogy a nagyok!
Az utóbbi egy évben rengeteg okostelefon volt a kezem alatt. Ennek következtében sokat tudtam tapasztalni. Melyik telefon, mint tud, mennyire tudja stb.:
Az első fontos készülék ami hozzám is eljutott egy Samsung Galaxy Spica volt. Azelőtt soha nem érdekeltek úgy a telefonok, mint most, mindig csak az volt a lényeg, hogy legyen, hogy tudjak telefonálni, másra nem is jó, aztán kész. Viszont, amikor először találkoztam a Spicával, igencsak lenyűgözött, hogy már akkor mit is tudott az Android. Frissítettem, hack-eltem, root-oltam össze-vissza nagyon jó érzés volt. Teljesen gyorsnak éreztem, nagyon meg voltam vele elégedve.
Aztán telt-múlt az idő és találkoztam egy régi kedves ismerőssel, akinek történetesen egy iPhone 3GS vagy talán csak sima 3G-je volt, végülis mindegy, a lényeg, hogy szembe jött az Apple és az ő kis üdvöskéje az iOS. Onnantól kezdve, hogy kipróbáltam az iPhone-t, már lassúnak tűnt a Galaxy Spica és ez rendkívül idegesített, szóval elhatároztam, amint tudok készüléket váltok. Egy kis nyári munka után már készen is álltam erre a cserére. Túladtam a Spicán, így vettem magamnak egy 8 GB-os iPhone 3GS-t. Teljesen el voltam ájulva, gyors, ,,mindent tudó," almás készülékem volt. Aztán véeltlenül otthon szükségem volt a Linux-ra ott akadtak gondok az iTunes-al, aztán néha eszembejutott, hogy csak úgy, adatot hordoznék a telefon háttértárát igénybevéve, de azt sem lehetett. Hát mondom jó, akkor vissza az Android-hoz.
Lehet szörnyűlködni, de a következő lépcső az volt, hogy egy HTC HD 2-re cseréltem az iPhone 3GS-t. Ez tudom, nagy hiba volt, többet is megért volna akkor egy 3GS, mint egy használt HD 2, de abban a tudatban voltam, hogy arra varázsolhatok Android és Windows OS-t is ha szeretnék, szóval ezzel nyugtattam magam. Ez valóban így is volt, de mivel ezek ilyen összeheggesztett ROM-ok voltak, néha igencsak furcsa állapotokat voltak képesek varázsolni a képernyőre. Miután beláttam, hogy ez így tarthatatlan és a készüléken lévő hivatalos Windows Mobile 6.5 nem nekem való megint cserébe torkollott a dolog.
Minekután a készülék nem volt tökéletes állapotban így egy GSM boltban sikerült egy teljesen új HTC Wildfire telefont kapnom érte cserébe. Ezzel a készülékkel úgy összességében nem volt túl sok gond, viszont a mindennapi használat során mégiscsak felütötte a fejét az a probléma, hogy túl kicsi a kijelzője és nagyon rondán jeleníti meg a dolgokat. Már kicsit elegem volt az egészből és elhatároztam, hogy most már olyan készüléket kéne kifogni, ami meg is marad... mondjuk azért legalább egy évig.
Gyűjtögettem egy picit, eladtam Wildfire telefont és vettem egy Samsung Galaxy Ace készüléket. Na ezzel azért már meg voltam elégedve, mégiscsak egy közepes kategóriájú hardver van mögötte, gyors és persze Android OS, szóval minden oké volt. Minden rendben volt, egészen addig, amíg meg nem láttam működés közben egy Windows Phone 7-es készüléket (akkor még ugye Mango frissítés nélkül).
Átgondoltam a dolgokat és arra a következtetésre jutottam, hogy pénzt már nem unszolok ebbe az egészbe, de ha csere alapján tudok szerezni egy WP7-es készüléket, akkor végülis mehet a dolog. Ez sikerült is, valaki egy az egybe elcserélte velem az LG Optimus 7 készülékét az Acre-re. Mivel használt volt, volt egy-két kopás rajta, de ezt leszámítva jónak ígérkezett, persze aztán kiderült, hogy alig bírja ki az egy napot egy töltéssel, szóval ingott a dolog.
Kíváncsi voltam mit kapnék érte, hát feltettem egy apróhirdetéses oldalra, ahol valaki egy Samsung Wave-et ajánlott érte. Mivel Bada operációs rendszerrel még nem volt dolgom, a készülék maga hardveresen erős volt, hát belementem a dologba. Mivel a Badában folyamatosan az Android-ot kerestem és a Samsung ezen operációs rendszere akkori állás szerint ért egy kiló krumplit talán, nem igazán sikerült megbarátkozni a készülékkel.
Ezek után felhagytam a nekem megfelelő készülék felkutatásával. Elkezdtem használni az egyik régebbi telefonomat, egy Sony Ericcson K550I-t. A Wave-et elcseréltem egy neve nincs Android-os tablet PC-re, aztán gondoltam ennyi. Azért az idő folyamán egyre jobban erősödött a gondolat, hogy mégiscsak kéne egy telefon, ami Android-ot futtat, mert akkor nem kéne külön hurcibálni a Tablet-et és ezzel azt ki lehetne váltani.
Gondoltam egy nagyon (inkább egy kicsit) és kis ügyeskedések árán beszereztem egy Sony Ericsson Xperia Mini-t. Túl hamar elfelejtettem a Wildfire kis képernyőjének hátrányait, ami itt is megmutatkozott, szóval ez elég hibás döntés volt, gyorsan váltani kellett és menteni, ami menthető.
Egy kis ügyeskedéssel még sikerült kihúznom magam a slamasztikából és szerencsére valakinek pont szüksége volt egy Mini-re, én pedig kaptam érte egy ZTE Blade-et. Erre felraktam egy közkevelt főzött ROM-ot és elvoltam vele egy darabig, ekkor már ugye jelentek meg a Samsung-nak az újabbnál-újabb Apple-copys dizájnal ellátott készülékei.
Megtetszett a Galaxy 3-as okostelefon, de nyugalom, még mindig az van!  Tény, hogy lassú és ritkán akar úgy működni, ahogy szeretném, de még mindig az van.
Amit elmondhatunk: igen, érdekel a mobil technológia és a különböző készülékek, de megszállott nem vagyok, bár ez úgy tűnhet a fent írottak alapján. Azt, hogy ki mit hisz, az mindenkinek a maga dolga. Célom az volt, hogy megtaláljam a funkcionalitásban, kinézetben számomra megfelelő okostelefont. Elrontottam, ugyanis már az első kettő is az volt! A Galaxy Spica és az iPhone 3GS volt a legmegfelelőbb, csak akkor még ezt nem tudtam, meg hát minden téren működik a marketing.
A két döntős közül pedig a tudása miatt már az Apple készülékét emelném ki, hogy miért, azt remélem nem kell magyaráznom. Nem, nem az alma logó miatt! A mindennapi használatra, zene hallgatásra, adatok gyors és könnyű elérésére az iPhone-t hoznám ki győztesen, a támogatottságról nem is beszélve.
Kecskés Krisztián
|
